Történetek a “lyukfúrásról” – első rész

Egyre több telefon jön, hogy előző években – de volt olyan is, hogy ebben az évben – fúrták a telefonáló „kútját” (inkább csak egy lyukat), a „kút” viszont nem működik, és a „kútfúrót” sem találják… Most néhány ilyen történet következik.

A napokban voltam kint egy elromlott kutat megnézni Csepelen a Szent István úton. A  kutat kb.10 éve fúrták, és két éve már másodszor javítani kellett, mert ismét gondok voltak vele. Jelenleg a kút sárga KGPVC csöve kb. 5 méter körül beroppant, és a kútból alig jön ki egy vödörnyi víz két perc alatt, majd megszűnik a víz jönni! A jelenlegi tulajdonos apósa intézte eddig a kútfúrási dolgokat, de Ő sajnálatos módon meghalt. Megtalálták a jegyzeteit, és benne a „kútfúrók” telefonszámait is, szám szerint öt „vállalkozót”. Mondanom sem kell, hogy egyik „vállalkozó” sem elérhető már! Így az ügyfél magára maradt a bajával, és a „kútjával” együtt…

Szintén Csepelen esett meg a dolog, hogy „…majd a Bajusz megfúrja a „kutat”…, mert Bajusz  azt mondta, ha elromlik, akkor a kert négy sarkába négy kutat fúr…”  Ez volt a garancia. Azt hiszem erre mondják azt, hogy „No comment.” Eljött az első tavasz, nem indult be a „kút”. Telefon, kolléga lement, a saját szivattyúnk is megszorult, mert olyan kosz (mocsár) jött ki lyukból… Szűrőmosatás, szivattyúzás, egy idő után tisztult a víz, de nem lett elfogadható. Tulajdonos telefonált Bajusznak, hogy probléma van, érvényesítené „garanciát”, mert a kút nem az igazi. Erre volt a válasz, hogy „Ő akkor fúr a telek négy sarkába „kutat”, ha elfogy a víz a „kútból”, ebben pedig víz van…!” – az már egy másik kérdés, hogy homok, ill. kosz is, de az legalább elég sok!